A sportember, aki százszor mászta meg a Nagy-Egedet

2019.12.30

A Nagy-Eged Túra Kupa 2018-ban indult útjára azzal a céllal, hogy megismertessük szűkebb környezetünk természeti értékeit, és ösztönözzük az embereket a természetben űzhető szabadidős sporttevékenységekre, valamint a rendszeres testmozgásra. A kupa megszerzéséhez szabadon választott útvonalon tíz túrát írtunk elő a Nagy-Eged hegy csúcsára. Az egyre népszerűbbé váló kihívás teljesítőit rövid beszámolókkal rendszeresen bemutatjuk a facebook oldalunkon. Idén hamar kitűnt egy fiatalember, Bozó Ádám, akiről rendszeresen hírt adtunk egy-egy újabb kupája megszerezése kapcsán. 

Bozó Ádám
Bozó Ádám

Mi tudtuk, hogy Ádám mire készül, de a nagyközönség a teljesítéseinek követése alkalmával szerezhetett tudomást arról, hogy egy év alatt százszor tervez feltúrázni a Nagy-Eged hegy csúcsára. Tekintve, hogy jelentős szintkülönbséggel kell rövid távon megbirkózni a sporttársaknak, így minden túraútvonal nagy teljesítmény. Ádám pedig  százszor teljesítette az általa választott kb. 10 km-es köröket 462 m+ szintemelkedéssel. A sporttársaknak egy idő után feltűnt a hihetetlen teljesítmény, akadtak követői, akiket motivált és hatására 30-60 alkalommal is megmászták az egriek kedvelt hegyét, mások pedig drukkoltak, izgalommal figyelték, hol tart éppen a kupák sorában.

Habár biztosak voltunk benne, hogy képes egy év alatt százszor felmenni a Nagy-Egedre, és egy percig sem kételkedtünk a hihetetlen teljesítmény abszolválásában, azért nagy volt az izgalom, nehogy valami közbejöjjön a végére. Aztán amikor 2019. december 8-án 11 óra 23 perckor csippant a telefonon az értesítés Ádám utolsó érintéséről, megnyugodtunk és nagyon örültünk, hogy valakinek sikerült hivatalosan százszor megmászni Nagy-Eged hegyet egy év alatt.

Mivel sokakban felmerült a kérdés a teljesítéseket figyelemmel kísérve, hogy ki ez a fiatal túrázó, miért és hogyan ment fel százszor a Nagy-Egedre, megkérdeztük tőle.

Mivel foglalkozol a hétköznapi életben és mellé hogyan fér be a sport?

Jelenleg végzős szőlész-borász mérnök szakos hallgató vagyok az Eszterházyn (Eszterházy Károly Egyetem - a szerk.). Emellett különböző kutatásokhoz kapcsolódóan már néhány éve dolgozom is az egyetemen, valamint az idei évtől oktatási asszisztensként az első évfolyamos hallgatók gyakorlati tárgyainak oktatásába is bekapcsolódtam. Igyekszem rendszeresen időt szakítani valamilyen testmozgásra, függetlenül az egyetemi kötelezettségeimtől. Szerintem mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja, csupán elhatározás kérdése.

fotó: Bozó Ádám
fotó: Bozó Ádám

Mióta túrázol, illetve korábban sportoltál e valami mást?

Korábban földrajz szakos hallgató voltam, valamint amióta az eszemet tudom, imádok a szabadban lenni. Szóval túrázni már elég régóta túrázok, de komolyabb szinten csak az előző pár évben kezdtem el. Sportolásról inkább a főiskolai/egyetemi éveimet illetően szeretek beszélni, s legtöbbször az aktuális baráti körömhöz idomultam. Ezért korábban főleg a konditermeket jártam, belekóstoltam az erőemelésbe, emellé jött még a túrázás (később a teljesítménytúrázás), valamint az országúti kerékpározás.

Mikor jártál először az Egeden?

Kitűnő kérdés, talán 2015 elején első éves főiskolásként. Ha jól emlékszem, voltam olyan tapasztalatlan az Egedet illetően, hogy a szőlők felől mentem fel a kilátóig, viszont a délnyugati lejtőre már nem mentem le, így az első alkalommal a gyönyörű kilátás kimaradt.

fotó: Bozó Ádám
fotó: Bozó Ádám

Mi motivált abban, hogy egy év alatt százszor túrázz fel a Nagy-Egedre?

Elég sok dolog. Először is az idei évet teljes mértékben a teljesítménytúrázásnak akartam szentelni, mivel a szabadba vágytam és feszegetni akartam saját magam határait. Viszont a munka és a tanulás miatt tudtam, hogy nem gyakran lesz lehetőségem hosszabb túrákat bevállalni. Az Egedre járás a combosabb túrákra való felkészülés és a szinten tartás szempontjából is megfelelőnek bizonyult, valamint az időmbe is tökéletesen belefért.

A legfőbb motiváció talán az volt, hogy magamnak szerettem volna bizonyítani azt, hogy elég elszánt vagyok a teljesítéshez. Igazság szerint fizikai szempontból nem gondolom megerőltetőnek ezt a 100 érintést, hiszen, ha belegondolunk ez átlagosan heti 2 alkalmat jelentett. Az igazi kihívás inkább az volt, hogy 100 alkalommal szinte ugyanazon az útvonalon nekiinduljak az Egednek, időjárástól és fáradtságtól függetlenül.

Nem utolsó sorban szerettem volna valamiben első lenni. Mégis csak jól esik azt kimondani, hogy elsőként én szereztem meg egy év alatt a tíz kupát.

fotó: Bozó Ádám
fotó: Bozó Ádám

Mit szólt a hihetetlen teljesítési tervedhez a párod?

Szerencsére a párom maga is sokat sportolt, így tudta milyen sokat jelentene nekem sikeresen teljesíteni a 100 érintést. Egész végig támogatott, akármilyen kiállhatatlan is voltam néha a közös túráink során. A türelmét és a támogatását nem tudom elégszer megköszönni neki. (Ádám párja, Veselicz Adél szintén kupa teljesítő - a szerk.)

Hogyan érezted magad a teljesítés közben, volt e valami maradandó élményed?

Jó néhány tapasztalattal gazdagodtam, de az igazat megvallva összemosódnak az élmények a túrák viszonylagos monotonitása miatt. A legmeghatározóbbak talán azok a napok voltak, amikor hullafáradtan, rossz időben mégis elindultam és felvonszoltam magam a csúcsig, s az Eged valamilyen formában ilyenkor mindig megjutalmazott.

Mi volt a legpozitívabb és legnegatívabb élményed a száz túra során?

A legpozitívabb egyértelműen az, hogy az idei évet sikerült sérülés nélkül megúszni, pedig jó néhány alkalommal bukdácsoltam lefelé a régi tanösvényen. Legnegatívabb élményt nehéz lenne kiválasztani, talán a nyári meleg, esős, extrém párás időjárást sorolnám ide. Valamint az egyik nyári érintés alkalmával 50 mm csapadékot kaptam a nyakamba negyedóra leforgása alatt, persze megfelelő ruházat nélkül. Azon a napon átértékeltem a víz általi talajlehordás fogalmát, hiszen az ösvények szinte olyanok voltak, mint a háborgó magashegységi patakok.

fotó: Bozó Ádám
fotó: Bozó Ádám

Mennyi volt az összes teljesített táv, szint és idő, ami alatt sikerült a száz érintést abszolválnod?

A legtöbb érintést a belvárosból (Eger belvárosa - a szerk.) indulva teljesítettem, valamint néhány alkalommal a hosszabb felkészülési túráim is érintették az Egedet. Így az idei évben a 100 érintéshez kapcsolódóan összesen megközelítőleg 1 065 km-t tettem meg, 46 275 m szinttel. A menetidő szempontjából igyekeztem az átlagos 10 km-es túrákat kevesebb, mint 2 óra alatt teljesíteni, a cél az egyenletes, minimum 5 km/h-ás sebesség tartása volt.

Mit figyeltél meg magadon, hogyan érezted magad a teljesítés után? Erősödtél fizikailag, illetve mentálisan?

A teljesítés alatt egyértelműen erősödtem fizikailag, a csúcson talán a nyár végén és az őszi időszakban voltam. Viszont az év végére elfáradtam és kissé leengedtem, szóval a jövő évi teljesítménytúrák miatt újra gatyába kell ráznom magam. Mentális szempontból szerintem a hosszabb teljesítménytúráknak nagyobb hatása volt rám, de azért az Egedre járás is megedzett ilyen szempontból is.

fotó: Bozó Ádám
fotó: Bozó Ádám

Milyen jó tanácsot adnál annak, aki hasonló megmérettetést tervezne 2020-ban?

Röviden csak annyit, hogy senki se féljen kimozdulni a komfortzónából! Az emberi test hihetetlen dolgokra képes, csak fejben kell megfelelően hozzáállni mindenhez. Fejlődni csak különböző kihívások útján lehet. Valamint ahogy az interjú elején mondtam, mindenkinek arra van szabadideje, amire csak akarja. Heti néhány órája mindenkinek lehet arra, hogy mozogjon egy keveset és kiszakadjon a szürke hétköznapokból. Szóval csak fel kell húzni a túrabakancsot, aztán irány az Eged!